Nincs vissza út...

Az a bizonyos érzés, mikor nem mered el mondani senkinek sem hogy mit érzel. Hisz mi értelme? Tudod hogy a válaszuk az lesz meg örültél. Csak egyszer próbál az ember, fel hőtlenül boldog lenni. Csak egyszer próbál olyanról beszélni ami neki fontos. Nincs vissza út.
Ha egyszer valamit meg teszel? Onnantól napi dologgá teszik. Onnantól minden nap meg kell azt az egy szívességet tenned. Nincs vissza út. Minden ember ugyan olyan. Mindent természetesen vesznek. Pedig nem az. Egyik nap kérnek egy apró szívességet? Onnantól napi szintűvé akarják tenni. Na és tudjátok mi lesz? Napi szintűvé fog válni. Miért? Mert ha nem tennétek meg ugyan azt a szívességet nap mint nap akkor az lenne hogy miért változtál meg? Miért ez olyan nagy kérés?
És ha kiborulsz? Na akkor ki lesz a hibás? Szerinted? úgy igazán? TE! És miért? Mert ki akadtál. Hisz ez csak egy egyszerű kérés. De nem a kéréssel van a baj hanem azzal....hanem azzal hogy kihasználnak. És miért használnak ki? Mert nem tudsz meg változni. Mert mindig kedves, önzetlen , segítőkész és jó szívű maradsz. Ha te egyszer hibázol, rögtön kapod a rosszabbnál rosszabb  szavakat.
Meg kérnek arra hogy segíts szerelmi ügyben. Segítesz, és mit kapsz vissza? Ez hülyeség! Szeretem! Nem fogom el hagyni! De kérlek ha valaki tiszta szívből viszont szeret akkor sosem csalna meg. Sosem!Soha! De persze logikus. Támadj Rám. Azért mert helyesen gondolkozom. Támadj nekem, mert segíteni próbáltam, de tudod Te kérted a segítségem....

Jól válaszd ki a barátaid!

♥1♥

„Ha valaki szeret mindent meg tesz annak érdekében hogy te biztonságban légy!”

Lehet rosszul gondolkozóm de ez még is olyan egyértelmű mint amilyen világos a nap.Sok fájdalom ért mostanában, a napokban, hetekben és még ma is, és hogy melyik ez a nap, hogy most milyen nap is van, hányadika? 15! Igen 15-e az  utolsó tanítási nap amikor boldognak kellene lennünk hiszen utolsó nap, és utána milyénk a világ szabadok vagyunk.Igen, már aki szabad lehet. Míg mások bulizhatnak, csatangolhatnak a városban addig nekem mi a dolgom?Itthon kell lennem  rendbe raknom a lakást főznöm kell és várni a csodát hogy el mehetek itthonról. Most jön a nagy kérdés hogy el engednek e?Igen el engednek, de én vagyok az a bizonyos jó kislány aki nem iszik, nem cigizik és még egy normális buliban sem volt. Szánalmas e?Attól függ honnan nézzük. DE szerintem térjünk vissza a péntekre, az utolsó napra.

**PÉNTEK**

Minden rendben volt semmi gond nem történt, egészen a nap végéig. Töri óránk volt mivel nem volt olyan terem ahol tudtunk volna vetíteni így ki mentünk az udvarra. Beszélgettem a barátnőmmel. De üm képzeljétek el azt  a nagy beszélgetést Ő nagyban telefonozik a barátjával mivel 18 éves és nem bírják ki de ha haza megy akkor ott lesz szóval nem igazán értem, de ők tudják én már inkább nem szolok bele hisz csak én járok rosszul.A barátnőm épp felém tartotta  a telefonját hogy olvassam el mit írt, és nekem akkor szakadt el az a bizonyos cérna.

-Basszus és az nem számít mikor Ő hívogatott engem éjjel vagy 100-szór?Simán fel jelenthettem volna zaklatás miatt, és az nem számít hogy mennyit teszek érted? Az nem számít hogy mennyit segítettem eddig neked? Az istenit elegem van, gondolkozón már egy kicsit.Nem hogy örülne hogy van egy olyan barátnőd mint én aki akkor is normálisan viselkedik veled mikor te olyan hisztis vagy hogy legszívesebben más már le vert volna de én? Én mit teszek? Semmit, viselek és tűrők, és miért?Mert ekkora szívem van.Komolyan nem gondolja hogy egy kicsit pofátlan?Utolsó nap van, 2 és fél hónap  szünet lesz én egyedül vagyok. Persze, persze örülök nektek, de…nagyon fáj az hogy ha haza mész ott lesz és ez neked sem elég még itt a suliban is…Figyu tudod mit nem érdekel, beszélgessetek csak.-teljesen ki keltem magamból, hogy sírtam e?Nem még nem.Még. Úgy csinált mintha semmi sem történt volna.Mintha nem borultam volna ki. Semmi.

-Uuuuh ide jön!!-sikította a fülembe mintha süket lennék.

-Csodás.-motyogtam az orrom alatt,és valami mosoly félét erőltettem az arcomra.Fájt nagyon fájt hogy ezt teszi velem.Tudja hogy mostanában mit érzek és még is ilyen.Elment. Tudhattam volna.Nem számít próbáltam ki zárni a külvilágot be fülhalhatómat telefonomba dugtam majd a fülembe raktam azt a részét amiből a zene dübörög.Ki választottam számomra a megfelelő számot és lejátszottam, halkan dúdoltam a szöveget miközben figyeltem hogy mi történik előttem.

-Kérlek, legalább a húgom kedvéjért gyere oda.-kérlelt a Lau mikor vissza jött.Na jó be telt az a bizonyos pohár.Elegem lett.

-Nem!Nagyon nincs kedvem bámulni a „drágád” arcát.-lehet hogy eléggé gúnyos volt a hangom de nem érdekelt.Meg fogtam  a cuccom és el sétáltam az utolsó padig ahol meg láttam a legjobb fiú haveromat akibe szerelmes vagyok de psszt! persze hogy fél meztelenül volt.Az a kocka has, istenem.Ilyenkor kívánom azt hogy előttem álljon vagy valami.

-A Simon meg halt.-jött oda hozzám „komoly” fejjel a Sumi, erre én el nevettem magam.

-Ne, mikor lesz a temetése?-kérdeztem nevetve, mire csak egy fej rázást kaptam.Ekkor jött a foci pályáról ki a Simii és a Szeki meg a Zoli.Komolyan történt valami, azt hittem csak viccelt de nem.

-Rendben akinek már nincs órája az mehet is, kellemes nyári szünetet.-a tanárnő csilingelő hangjára azonnal fel pattantam és el sietettem.Miközben mentem be a Lau egész végig szólongatott, és itt már nem bírtam el sírtam magam, le ültem a lépcsőre a lábaimat fel húztam fejemet rá hajtottam és úgy sírtam.

-Héj mi a baj?-kérdezte a Lau, fel néztem rá, és láttam a szemeiben azt a bizonyos aggódást. Fel álltam és pont ekkor ment el a Dávid előttünk aki rögtön rám kapta  a tekintetét.

-Minden rendben?-kérdezte mire én csak bólogatni tudtam, meg eresztettem egy mosolyt, és fel mutattam a hüvelyk ujjam, erre elmosolyodott nem volt az az igazi mosoly de még is ez is számított most főleg az én állapotomban.A Lau elment, kaptam egy ölelést és ennyi, vissza mentem a suliba, ahol a Bajbit kezdtem el keresni de mivel nem találtam el indultam a busmeg felé.Át mentem a zebrán ami majdnem a suli előtt van, és ki jön velem szembe?  Bajbi !  Ahogy meg láttam újból könnyek kezdtek el potyogni a szemeimből.

-Na mi a baj?-kérdezte aggódva és meg ölelt vissza indultunk a suliba együtt így az osztályával együtt.

-Majd a suliban el mondom.Hol voltatok?-próbáltam terelni a témát de persze sikertelenül mert már majdnem ott is voltunk.

-Elmentünk fagyizni, de csak az osztály fele fagyizót akinél volt pénz.-magyarázta én meg aprókat bólogattam, és be értünk a suliba.

-Na most már mond el mi a baj?-és ahogy ez a mondat el hagyta a száját a gyomrom össze szorult a könnyeim pedig újból mintha egy patak lett volna úgy folytak a könnyeim.Elmentünk ahhoz a teremhez ahol a cucca volt és az a terem a miénk mögött volt a jobb oldalon.Mikor vissza ki jött. Meg ölelt így el áztattam pólóját de nem igazán érdekelte csak az hogy mi a baj, és ekkor jött ki a termünkből a Simi.

-Csincsi mi a baj?-kérdezte, és igen ezt imádom benne a legjobban hogy mindig számíthatók rá egyszerűen ha van valami bajom mindig meg hallgat és mellettem van.Alig bírtam ki nyögni egy értelmes szót de végül sikerült.

-J-Joci.-dadogtam mire szemei elsőtéltűltek az aggódás érzés át ment haragba, táskáját le dobta a földre, miközben egy szót mondót ki.-Elég-és már el is tűnt, féltem rettegtem.Tudtam hogy hozzá ment el.Nem akartam hogy megint miattam balhézón. A Zoli csak nézett el indultam a Simi után de már nem volt sehol.

-E-elment h-hozzá?-kérdeztem dadogva a Zolitól.

-Igen, de mi csinált?-kérdezte miközben engem kémlelt kék szemeivel.

-Elegem van abból hogy mindenért én vagyok a hibás, mindent meg tettem és teszek is a barátnőjéért de még is én vagyok a rossz.Gondolom érted?-kérdeztem de inkább kijelentés volt mint kérdés.

-Persze értem.Ha megint van ilyen gond szólj nyugodtan vannak embereim akik el intézik.-mondta, de valahogy nem akartam el hinni hogy komolyan ilyen osztály társam van.

-köszi-mosolyogtam rá és ez volt az a bizonyos őszinte mosoly.

-Nincs mit, szia.-mondta, egy aprócska mosoly kíséretében.

-Szia.-köszöntem én is el tőle.Persze fel merül mindenkiben az a bizonyos jogos kérdés hogy milrt is nem hiszem el hogy az osztálytársam/osztálytársaim meg akarnak védeni és segítenek nekem?Nehéz és szörnyű nyolc évem volt az általános iskolába.Csúfoltak, bántottak szinte élvezettel tapostak bele a szívembe, a lelkembe.Nekik öröm volt azt nézni ahogy én szenvedek, és most hogy Ők ketten már így védenek és még akkor ott van a Dávid is aki kérdezte hogy minden oké e?Meg egyszerűen ez az osztály más mint a többi más mint ami régen volt.

-Na végre meg vagy.-karolt belém a Bajbi és húzni kezdet.

-Most a Simi komolyan meg keresi a Jocit?-kérdeztem remegő hangon, mire a Bajbi csak fel kuncogót, és válaszolt egy „igen”-nel

-De cukii.-válaszoltam, mire fel nevetett ami teljesen érthető volt.Hiszen elemezzük a dolgokat, a srác akibe szerelmes vagyok épp most ment el meg verni egy srácot miattam, mert meg siratott. Hm ez tényleg cuki, főleg ha abból a szemszögből nézzük hogy engem még soha nem védtek meg így.Mikor a terem ajtóhoz értünk el köszöntem a Bajbitól, és el indultam a busmeghez de elsőnek tettem egy kis ki térőt.Mikor ki értem a suliból az orromat megcsapta az erős ciginek a szaga, de nem foglalkoztam vele a lábaim önálló útra tértek.

-Szia.-Iza hangja volt az ami ki szakított engem a gondolat menetemből.

-Szia.-köszöntem vissza neki és mentem tovább elsőnek a Szekit vettem észre utána ahogy közelebb mentem láttam hogy ott van a Simi és a Mód is.A Simi épp akkor jött ki az épületből felém néztek de biztos hogy nem vettek észre hisz ha észre vetek volna ide jöttek volna. Tovább mentek egyenest, én is így tettem át mentem az út másik oldalára ott még egy kicsit figyeltem őket könnyes szemekkel, majd végül úgy döntöttem hogy elmegyek a buszmegállóba. Remegett az egész testem így gondoltam eszek egy fagyit hátha meg nyugszom, de nem kicsit sem nyugtatott meg féltem rettegtem, sírva tudtam volna fakadni de nem tehetem erősnek mutattam magam a külvilágnak miközben belül összevagyok törve.Mikor már úgy érezem biztonságban vagyok a busón ülve el engedtem könnyeimet, és csak néztem ki az ablakon.Már-már el feledkeztem mindenről mikor csipogót egyet a telefonom vagyis üzenetem jött rögtön meg néztem.Az üzenet láttán egy aprócska mosoly kúszót az arcomra könnyeimet le töröltem arcomról, és válaszoltam a képre amit kaptam a Simitől

>De cukiii-írtam de mikor észbe kaptam hogy ketten vannak a képen ki javítottam magam.

>Cukik vagytok :D *-írtam és pár percen belül kaptam egy választ is.

>Tudom-csak a Simi gondoltam magamban, fel kuncogtam a válasz láttán mi szerint Ő csak az első üzenetemet vette figyelembe.

>Ego is van-válaszoltam, telefonomat vissza csúsztattam zsebembe és újra a tájat kezdtem el kémlelni.Nekem van a legjobb és legcukibb fiú haverom akibe bele szeretem, és tudom hogy Ő is szeret engem hiszen ha nem szeretne akkor nem védene meg mindig.